2017. január 5., csütörtök

Röviden a Cerberus VII harmadik holdjának az égboltjáról

Nem sokkal a horizont felett ragyogott a Cerberus gáz óriása amit hatalmas dőlt gyűrű vett körbe. Távolabb a bolygótól néhány nagyobb és számtalan kisebb hold pompázott. A Cerberus harmadik holdjának sötét égboltján még a déli órákban is látszottak a fényesebb csillagok de most hogy a nappali oldal szélét megközelítették a létszámuk is erősen megnövekedett.




Nagyjából így fog kezdődni a Cerberus. Az egész első fejezet és a másodikból egy kevés.
Az „új” Főprogram
A hajó belseje hasonlított egy kaptár felépítésére, viszont az organikus anyag hiánya végett sokkal rendezettebbnek tűnt.
Goor mozgásra lett figyelmes, nem hallotta, inkább érezte. Mosolyra húzta a száját.
– Már éppen ideje volt, hogy végre reagáltok – mormolta maga elé.
Valójába a táárk nem bánta, hogy a mechanikus lények csak bámulják, addig is közeledik a hajó a célállomásához, ami neki tökéletesen megfelelt.
Váratlanul mechanikus apró lények százai vetették magukat a táárkra, de néhány méterre a testétől megálltak a levegőben, majd lecsúsztak egy láthatatlan gömbről.
– Vigyetek a parancsolótok elé, van egy kis megbeszélnivalóm vele – mondta ki a legnagyobb nyugalommal Goor.
A kis mechanikus lények egy csoportja összeállt egy humanoid formává.
– Organikus vagy – válaszolta a forma, majd támadásba lendültek a lények. Még ugyanebben a pillanatban Goor szíve feletti szimbóluma felvillant.
Kis robotok százai ugrottak a táárkra, de egy pillanattal később lepattantak a gyorsan táguló láthatatlan gömbről. Míg a szerencsésebb gépezetek a folyosó padlójára hullottak, addig a szerencsétlenebbül járt társaik egyszerűen szétkenődtek a falakon.
Goor ránézett az ezüstösen csillogó humanoid alakra.
– Nem szeretem ismételni magam! Vigyetek a parancsolótok elé! - morogta nyugodt, de fenyegető hangon.
A Főprogram furcsán mérlegelte Goort.
– Mindent tudok rólad, táárk – mondta minden bevezető nélkül.
Goor maga köré nézett.
– Kétlem – válaszolta, miután felmérte a körülötte nyüzsgő kisebb-nagyobb mechanikus lényeket. A Főprogramot meglepte ez a kijelentés. Goor várt még néhány másodpercet, és miután az ezüstösen csillogó emberforma humanoid nem válaszolt, ő megtette.
Az egyik lény hirtelen felemelkedett néhány méter magasságba, majd egy másik is, és ezeket követte az összes többi. A táárk felett lebegtek különböző magasságokban.
– Csak egyetlen gondolat és porrá zúzom őket – mondta nyugodt hangon.
A Főprogram közelebb jött.
– Valóban? – válaszolta érzelemtől mentes hangon, majd némi szünet után ugyanígy folytatta – Azért jöttél, hogy megállíts?
Goor becsukta a szemeit, majd lehullottak a mechanikus lények.
– Nem.
Eltelt néhány másodperc:
– Látom, megint sikerült meglepni – mondta nevetve, majd komolyabban folytatta: – ilyen hajót még sohasem láttam. Hasonlít egy Ősök által használt felépítésére, csak tökéletesen mentes az organikus anyagtól.
A Főprogram közbeszólt:
– Ha nem vesszük figyelembe a jelenléted.
Ennek hallatán Goor elnevette magát, majd megkomolyodva ismét folytatta:
– Te egy félresikerült program másolatának a másolata vagy…
Goor várt egy keveset majd mikor látta, hogy nem jön válasz folytatta:
– Szóval az első Főprogramot egy Tárosz nevű drakonida pusztította el. Az a program akkoriban elkövetett egy hibát: nem készített magáról biztonsági másolatot. Miután rájött, hogy közeleg a vég, kapkodva készített magáról egy másolatot… amit kilőtt néhány példányban, térugró szondákkal. Gondolom, nem mind sikerülhetett, mert az egyik valahogy egy Teronoid hajóra került, és enyhén kifejezve, minden volt, csak nem logikus… mármint a program őrült volt… – Goor tartott egy kis hatásszünetet majd ő maga is észbe kapott. – Várjunk csak… az Ádárá Káifá a Talon IV közelében semmisült meg…
Majd az egyik kezével a homlokára csapott:
– Hogy ez eddig miért nem jutott az eszembe?! Az első Főprogram néhány Nanoidja a bolygóra zuhant, és ha csak egy túlélte… aminek az esélye elég magas… és te annak a „nyugodtan” elkészített másolata vagy. Hm… ha én lettem volna a helyedben, mit tettem volna? – kérdezte Goor magától: – á igen, biztonságos helyet kerestem volna.
Majd meglepő módon a Főprogram fejezte be a mondatot:
– És amikor veszélybe került a Testvér program, visszahívott.
Goor megvakargatta az állát.
– Akkor te nemrég érkeztél a Talon IV-re, és mikor láttad, hogy nincs értelme maradni, egyszerűen elindultál. Ez esetben neked semmi közöd a múlt eseményeihez.
– Mennyi idő még a célállomásig? – kérdezte türelmetlenül Goor
– Nem egészen két perc – jött a válasz.
Goor benyúlt az egyik éppen keletkező zsebébe, majd elővett egy kristályt és a Főprogram felé dobta.
Victori II. Szaleán szuper osztályú bázishajó harmadik hajóegység belső hídja.
– Asszonyom holoüzenet érkezett – mondta az egyik qwill alnavigátor, majd hozzátette – a Dzsiná Gülről… küldője … hm Xetrim – olvasta csodálkozva.
A szaleán nő a név hallatán megfeszült.
– Azonnal nyissák meg! – adta ki a parancsot, majd a következő pillanatban egy ember életnagyságú hologramja jelent meg előtte.
– Küldöm a koordinátákat a Victory haladéktalanul induljon el – majd nyomatékkal – ez parancs!
Szímá’Rá’Goná az adatok megérkezése után azonnal kiadta a megfelelő parancsokat, majd átadta az ülését a Főnavigátornak. Ezután az irodájába sietett.
Miután az ajtó automatikusan összezárult mögötte, az ember hologramja hirtelen megjelent előtte. Szímá nem ijedt meg, sőt , bár nem számított rá, pontosan tudta, hogy a férfi, még ha fényalakban is de „követni” fogja őt.
– Nyugalom, átváltottam kódolt sávra, mielőtt, hogy úgy mondjam, átugrottam hozzád – mondta.
– Hidd el, ha nem mondtad volna, akkor is tudnék róla – válaszolta mosolyogva a szaleán nő. – Remélem, nem voltam veled túl kemény… tudod, nem szeretnélek kellemetlen helyzetbe hozni – magyarázkodott a férfi.
A kék bőrű szépség rámosolygott, míg a rózsaszín bőrű ember elpirult.
A Főprogram elkapta a felé dobott kristályt, majd egyszerűen beleolvadt az ezüstös humanoid forma testébe. Goor meglepve tapasztalta, hogy abban a pillanatban, hogy a kristály eltűnt a Nanoidokból álló testben, szinte az egész hajó mintha lefagyott volna.
Néhány másodperc után ismét életre kelt körülötte minden. Az addig körülötte nyüzsgő mechanikus lények váratlanul örült tempóban szétrajzottak.
A Főprogram ránézett Goorra:
– Köszönöm – mondta színtelen hangon, majd ismét elfordította a fejét. – Értem – válaszolta valakinek.
– Mi történt? – kérdezte a táárk.
A főprogram még mindig máshová nézett, úgy válaszolt:
– Az utasításaimra kaptam visszaigazolást – majd ismét Goorra nézett.
– Menekülni nincs értelme, az arakaták tudják, hogy itt vagy. Mikor leadtam a jelentést, még nem voltam tisztában a helyzettel.
A következő pillanatban a hajó enyhén megremegett.
– Megérkeztünk… a Cerberus VII-re – mondta a Főprogram.
– Te is tudod, hogy sosem fogunk leszállni a felszínre, legalábbis egy darabban nem – morogta Goor.
Néhány másodperccel később a hajó ismét megremegett, csak ezúttal jóval erősebben.
– Repulziós fegyver… Az arakaták, még ha csak az elkorcsosult leszármazottaik is, de ilyen primitív fegyvereket használnak? – kérdezte Goor meglepődve.
A Főprogram a megszokott nyugodt hangján válaszolt, csak az állandóan, hangosan becsapódó rakéták végett emelte fel azt.
– Valóban az arakaták, nem is ők támadnak… – eddig jutott, mert a következő becsapódó rakéta szétszabta a már így is megviselt burkolatot.
Szímá az irodájába felhívta a Cerberus rendszer adatait, majd megjelentette hologram formában a csillagot. A gigantikus, szimulált nap az íróasztala előtt néhány méterrel lebegett. A Cerberus egy szuper vörös óriás volt.
– A holografikus nap túl nagy, le kéne kicsinyíteni legalább annyira, hogy a hetedik bolygót ki tudjuk venni – javasolta Xetrim, aki szintén holografikus formában állt mellette.
A szaleán nő erre a megjegyzésre savanyú képet vágott, majd kiadta a parancsokat. A gigantikus nap zsugorodni kezdett, míg a bolygói láthatóvá nem váltak.
– Komputer a hetedik bolygót nagyítsd, ki a többit töröld.
A rendszer eltűnt, csak a Cerberus VII. növekvő gömbje maradt. Néhány másodperccel később már a holdjait is ki lehetett venni.
– Hoppá, ez egy gázóriás – mondta a kékbőrű nő, majd kérdően folytatta: – ezek szerint az egyik holdja lesz a célpont, de vajon melyik?
Xetrim megdörzsölte az állát.
– Ha tippelnem kéne, akkor erre fogadnék – majd rámutatott a gázóriás felszínétől számított harmadik óriásholdra, – az adatok szerint elég tömör ahhoz, hogy komoly gravitációs teret hozzon létre – magyarázta, majd kicsit lelkesebben folytatta, – ha jól értelmezem a hold felett lebegő írást, akkor a gravitációja alig nagyobb, mint a Terra Ultimáé.
Egy pillanatra minden fényben úszott, majd amilyen gyorsan felvillant, el is tűnt.
A Főprogram az égboltra emelte a tekintetét:
– Cerberus – mondta színtelen hangon, – kövess!
Goor engedelmeskedett, és a hegyvidékes kopár tájon követte egy barlang bejáratáig.
– Itt biztonságban leszünk, míg megjön a flottátok.
Goor a barlang egy mélyebb pontján egy nagyobbfajta lapos kőre ült, majd meditáló pózt vett fel.
Xetrim beszéd közben hirtelen lemerevedett, majd szótlanul bólogatott néhányat, ezután meg elmosolyodott. Szímá először nem tudta mire vélni az ember viselkedését. Xetrim észrevette a szaleán nő értetlen tekintetét, majd elmagyarázta a történteket:
–…majd a hajó megsemmisült, de Goor elteleportálta magukat a Cerberus harmadik holdjára. A nappali oldalon tartózkodnak, ennek ellenére szürkület uralkodik a holdon a sűrű felhőtakaró végett.
Az eső esett, mennydörgés, villámlás satöbbi, de ez mind meg sem kottyan egy Őrzőnek meg az újdonsült szövetségesünknek.
Na, mindegy, lényeg, hogy most egy barlang mélyében húzták meg magukat, és ott várnak ránk, vagy legalábbis míg a közelbe nem érkezünk.
2. Fejezet - Kezdődik
Goor még mindig meditáló pózban ült a kövön. Már fél standard napja, azaz harminc óra tellett el az óta, hogy mentális úton felvette a kapcsolatot Xetrimmel.
– Kezdődik – mondta váratlanul.
A Főprogram már meg sem lepődött az Őrző viselkedésén. Harminc órával ezelőtt, közvetlen mielőtt Goor leült volna a kőre, hogy meditáljon, elmagyarázta, hogy az Őrzők úgymond „mesterségesen” felemelkedett lények. Az Elsők kiválasztanak egy arra méltó intelligens életformát és megemelik, a rezgésszintjüket ... ugyanis mindig párban választanak. Kivétel csak egy van… az Idő Őrzője, mert időből csak egy van…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése