Újszövetség 1. rész: Végzet 16. fejezet (16/36) (Újszövetség 2. rész: A Lumynott haderő 21. fejezet)

                      Újszövetség 1. rész: Végzet  

              16. fejezet 

Még mielőtt a kis hajó visszatért volna az E – con egyik hangárjába, összegyűlt a Dráco Gemini orbitális pályáján egy különböző típusokból álló gigantikus flotta. A dokkolás pillanatában nagy fény kíséretében megjelent még egy szuper bázishajónál is nagyobb gép. A drácokkal és drakonidákkal kötött szövetség óta mindenki ismerte ezt a hajót. Ez volt a Víídzsá Fáá drác király városhajója. Jó néhány perccel a dokkolás után, miután elhagyták a hangárt hírtelen jött egy nagyon gyenge rázkódás, amelyet halk bugás kísért. A látogatók tisztában voltak vele, hogy ez azt jelentette, hogy a szubtérbe ugrottak. Miután felértek az E – con belsejébe felkerestek egy megfigyelő.{Az E – conon volt jó néhány mindenki által látogatható megfigyelő. Bár ezek a gömb alakú termek általában sokkal kisebbek voltak, mint ami a hídon lett létesítve}. Miután beléptek és becsukódott mögöttük az ajtó parancsszavakkal aktiválták a megfigyelőt. A terem elsötétedett, majd megjelentek a szubtér eltorzult fényei. A hologram olyan élethű volt, hogy úgy tűnt, mintha a semmi közepén állnának. Fölöttük a látótér nagy részét a Víídzsá Fáá tette ki, ezért új parancsszavakkal módosították a hologramot. Így ki tudták venni, hogy a flottához még két szuper bázishajó tartozik, több tucat bázishajó {a Qwill liga is ezt a típust használta}, néhány száz Prewoc romboló és még több cirkáló, megszámlálhatatlan mennyiségű DCR és jó néhány Drác városhajó. A hajók mind áttetszővé váltak így az egész flottát lehetett látni. Ezen felül még úgy módosították, hogy a gépek mellett minden alapinformáció meg lett jelenttetve. Így például még azt is megtudták, hogy az egész flotta a Víídzsá Fáá kiterjesztett vobterében foglalt el helyet. Erre azért volt szükség, mert a Szövetségben ez volt a legnagyobb és a legtöbb energiával rendelkező hajó. Így hát logikus következtetés, hogy a Víídzsá Fáá a leggyorsabb és a legnagyobb vobtérrel rendelkező gép.

56 órával később: Szimá az E – con hídján felállt és egy gombot lenyomott.

 – Itt Szimá’Rá’Goná admirális beszél az egész flottához – mondta nagyon komor hangon,majd még komorabban folytatta: - Öt perc múlva kilépünk a szubtérből és ami ott fogadni fog az maga a megtestesült pokol lesz. Ne feledjék el a Táárk – Terrai szövetségtől kapott ellenség – barát felismerő rendszerüket aktiválni, mert ha nem teszik, könnyen ellenséges célnak fogják tekinteni. …ISTENÜK ÓVJA MINDANYIUKAT! Szimá vége. – mondta végül azt egy nagy sóhaj kíséretébe az ülésébe visszazuhant. Nem volt értelme többet mondani, mert a flotta minden egyes intelligens tagja ismerte a haditervet és tudta, hogy mire vállalkozik.               

Az E – con útja: Dráco Gemini ( Részlet) (14.-15. fejezet)

A látogatók, de főkén Xetrim csodálkozva nézte a hologramot, ugyanis ő még életébe nem látott ehhez foghatót. A pont ahonnét az E – con elindult egy kis csillagváros látszott ez volt a Csándrá. Ezzel ellentétes irányban is látható volt egy kis csillagváros, de ezt sokkal nagyobbnak látszott. Deloorkuul elmagyarázta, hogy ez a kísérő galaxis a Ptha rendszer tagja és a neve Csédrá. A két kísérő között és jóval távolabb tőlük helyezkedett el a még így is gigantikus méretű elliptikus spirál óriási Pthá galaxis. Nagyjából a nagy galaxissal szemben helyezkedett el a lokális rendszer második és harmadik legnagyobb tagja. A hatalmas Szignusz és a nála valamivel kisebb Szolusz. Pont úgy helyezkedtek el, hogy látszólag csupán tíz centiméter távolság volt köztük, valójába valamivel több, mint 1,5 millió fényév választotta el a két csillagvárost. A Pthá galaxistól a Szignusz 2,5 millió fényév távolságra helyezkedik el. {Az Aurél csillagöv és a Pthá között 2 millió fényév távolság van.} A Pthá és a Szolusz között pedig 3.6 millió fényév van. A szimulált tér további részei nem sokkal tértek el az éjszakai égbolt nyújtotta látványtól, mindössze az volt a különbség, hogy a csillagok helyett a távoli galaxisok billiói ragyogtak. 

A látogatók részlet (A látogatók 8.-9.-10.-11.-12.-13. fejezet)

Kilenc órával később: Szimá felállt: - Szóval az itt elhangzottakkal mindenki egyetért? – kérdezte erőteljes, de fáradt hangon.

 A teremben tartózkodók mid egy szálig igenlő választ adtak, majd felálltak és a fajukhoz illő módon elbúcsúztak. A helységben tartózkodó három drakonida ökölbe szorított kezével mellbe vágta magát és meghajolt. A drácok mélyet biccentettek a fejükkel. A prewoc mélyen meghajolt. A qwill nő mind a három pár kezének hat – hat ujját összeérintette, mintha mindegyikben egy képzeletbeli piramist tartana, majd mélyen meghajolt. A brill nő mind fő és további két pár másodlagos kezét összetartva mélyen meghajolt. Az umnita nő összekulcsolta, majd hasára fektette kezeit és ezután nagyon mélyen meghajolt. Ezt követően Szimá, Xetrim és Goor kivételével mindenki elhagyta a termet.                                          

Szimá odament a két látogatóhoz: - Meg vannak elégedve az ajánlatommal? – kérdezte fáradt hangon. 

– Igen és nagyon hálásak is vagyunk ezért. – mondták szinte egyszerre, majd kezet ráztak és elbúcsúztak.

 Néhány másodperc után Szimá a távolodó látogatok után kiabált: - Várjanak még egy pillantott. – majd elmosolyodott.

  Xetrim és Goor megfordult.  

– Bocsánat elfelejtettem megkérdezni, hogy visszatalálnak vagy küldjek valakit, aki segít a bázison eligazodni? – kérdezte a még mindig mosolygó Szimá.

 – Köszönjük. Értékeljük az ajánlatát, de egyedül is visszatalálunk.  – válaszolta udvariasan Goor, majd a fejükkel biccentettek egyet és kimentek.   

Részlet az „Őrző” regény második történetéből (7. fejezet.) (1.-2.-3.-4címe Polárisz. 5.-6.-7. fejezet címe Aurélia)

Néhány perccel később a templom egyik emeleti termében. – Hü ha ez meg mi? – kérdezte Xetrim.

 – Ez itt egy vortex generátor – válaszolta mosolyogva Dáriusz, majd aktiválta.

 – hm, ez olyan, mint egy ugrópont kicsinyített változata – mondta Goor. 

– Igen csak még kifinomultabb a technológiája. Amit ott láttok az a vortex. Ez egy féreglyuk melynek a másik vége a hazámban van mely a Csándrá galaxisban van – magyarázta Dáriusz.

 –De az emberek, akikről hallottam a Pthá galaxisba élnek, miért a Csándrába? – kérdezte Xetrim.

 – Mert ez a lehető legközelebbi pont a Pthával nincs jelenleg összeköttetés. Különben is a Csándrá a Pthá egy kísérője.

 – Hm de ha jól tudom az még legalább fél millió fényévre van az anya galaxistól – szolt közbe Goor.

 – Így igaz. De tudnotok kell azt is, hogy az otthon bolygom, körül orbitális pályán kering egy hatalmas torusz űrbázis, mely a Szaleán Szövetség tulajdona és ugyanis az emberek is a szövetség tagjai. – magyarázta Dáriusz, majd komolyabb hangon folytatta: - Tudom, hogy szeretnétek találkozni ezekkel az emberekkel. Ezért most kelletek rajta áthaladni, mert ez egy olyan ritka alkalom, amikor nem fog időtorzulás fellépni. Siessetek, mert már nem sokáig stabil a vortex és ne aggódjatok a túloldalon már várni fognak – majd miután befejezte Dáriusz a mondandóját átmentek az örvényen. 

Dáriusz az utolsó pillanatban Xetrim kezébe nyomott egy légző maszkot, majd utasította, hogy vegye fel. A Terrai engedelmeskedett és miután az arcára húzta folytatta az útját.   

Kovács Árpád : A jövőre tervezett regényem első fejezete (1/30) (...

Kovács Árpád : A jövőre tervezett regényem első fejezete (1/30) (...: Fülszöveg: Drágo Rex meghalt. A drakonidák megnyerték a háborút. Így bizonyították kitartásukat és hűségüket a Szaleán Szövetségnek. Egy...

A jövőre tervezett regényem első fejezete (1/30) ( Nyers szöveg még lesz rajta változtatva!)

Fülszöveg: Drágo Rex meghalt. A drakonidák megnyerték a háborút. Így bizonyították kitartásukat és hűségüket a Szaleán Szövetségnek.

Egy évvel a háború befejezése után a Dárius Géjn néven ismert Ős felkeresi álmában a bázisadmirálist. Az annunaki hálája jeléül közli Ten’Go’Ránnal, hogy még nincs vége. Ami eddig történt csupán a jéghegy csúcsa.

                 

1. fejezet bevezető   

Polárisz                                 

Egy évvel később.

 –… Aludj jól drágám! – mondta Melody. 

– Neked is szép álmokat, jó éjt! – válaszolta Ten, majd magára húzta a takarót és becsukta a szemeit. Ekkor hírtelen minden felragyogott körülötte. A következő pillanatban egy réten találta magát. Ezúttal tudta, hogy hol van, és hogy mire számíthat. Körbe vitte tekintetét, de sehol nem látta Dáriuszt. Majd egy pillanattal később megjelent előtte Tálosz.

 – Hol vagyok! Hogy kerültem ide! Az előbb még a Katlanon voltam! – mondta ijedten a drakonida, majd Tenre nézett. – és te, hogy… álmodom? Ten megnyugtatta Táloszt és elmagyarázta neki a helyzetet. Majd ez után jelent még csak meg Dáriusz. Mélyen meghajolva üdvözölte őket. Ten és Tálosz is így tett. Dáriusz Tálosz vállára tette a kezét és csak annyit mondott:

 - Köszönöm.

 – De mit? – kérdezte a drakonida.

 –Hát te végeztél Drágo Rexszel! – szolt közbe Ten.

 – Tényleg már el is felejtettem. – mondta kicsit elszégyellve magát Tálosz. – de igazából Dáriusz végzett vele.

 – Ez így nem egészen igaz. Te végeztél Drágo Rex testével. Ami ez utána történt az már nem a ti világotokhoz tartozott. Megsértette a fizikai sík szabályait. Mint tudod Jánusz tudata volt a drác testében. Ameddig a szabályokhoz tartotta magát, nem tehettem semmit. Viszont miután te megölted a testét, ő dühébe felhasználta az erőit, hogy életbe tartsa az élettelen testet. És ez volt a szabálysértés, ami megengedte, hogy közbelépjek. Remélem így már érted.

 – Igen. – válaszolta Tálosz.

 – Hát igen! Végeztünk Drágo Rexszel és Jánusszal, így kijelenthetjük, hogy mi nyertük meg a háborút. – mondta ünnepélyes hangon Ten. 

– Sajnálom Ten, de nincs igazad. – válaszolta szomorúan Dáriusz, majd hozzátette: - A háború még csak most kezdődik. Azért hívtalak ide titeket, hogy ezt tudassam veletek.

 – De miért… vagyis én azt hittem, hogy te nem szólhatsz… - Ten nem tudta befejezni a mondatát, mert Dáriusz közbeszólt: -… Ti segítettetek nekem. Az a legkevesebb, hogy én ezt az apró információt közöljem veletek. Többet úgysem segíthetek… de még lenne két apró kérésem.  – majd Táloszra nézett. – Dudzsák barátodat mindig tartsd szemmel. – majd Tenre nézett. – És te barátom engedd el a fivéred. – majd gyorsan hozzátette: - és persze az lenne a legbölcsebb, ha erről nem beszélnétek senkivel. Alighogy ezt kimondta Dáriusz újra minden felfénylett.    

 

1. fejezet

5 évvel később. Helyszín: Polárisz kísérő galaxis,Vánáut rendszer, bolygó: Terrá Ultimá.

Terrá Ultimá körül az űr több száz ponton felvillant. Majd alig egy másodperccel később a szubtérből előbukkant több száz anyahajó melyek a bolygó körül keringő több ezer műholdra tüzet nyitottak. Számos műhold rendelkezett önvédelmi rendszerrel. Miután érzékelték a veszélyt aktiválták a pajzsaikat és viszonozták a tüzet. A Táárk anyahajókból százával özönlöttek kifele a leszálló egységek.  Az Terraiak automata védelmi rendszere ezeket is célba vette, de a többségük így is elérte a felszínt.

Az egyik leszálló egységbe ült Goor. Ez a táárk meglepő módon nagyon nyugodt volt. Társaihoz képest nem mutatta az idegesség és félelem jeleit. A leszálló egység hevesen rázkódott és az ütközet zajai minden mást elnyomtak. De Goor mindebből nem érzett és hallott semmit.  Túlságosan el volt foglalva a gondolataival. A fejébe néhány mondat ismétlődött egyfolytában:… 

-Esküszöl, hogy még az életed árán is véghezviszed! 

-  Igen… esküszöm! – felelte Goor.  

– Helyes! Akkor hát menj és tedd a dolgod! 

-  Igen úgy lesz! – mondta Goor, majd mélyen meghajolt és elment.

 - … Goor… Phrelgusz óvjon téged!

  - Köszönöm uram, téged is! – felelte azt elment.

Nem sokkal később a kis leszállóegység az egyik városban földet ért. A táárkok kiszállás előtt élesítették a fegyvereiket, melyek a négy karjukra volt erősítve. Ezután üvöltve kirohantak és mindenre rálőttek, ami mozgott és nem táárk volt. Az utcákon rengeteg Terrai holtest feküdt. Férfiak, nők és gyerekek. A táárkok nem válogattak csak lőttek.

Goor és még négy társa bementek egy épületbe, melyből hangos lövések hallatszottak. Ahogy beléptek a kapun szétszóródtak és fedezéket kerestek. Néhány Terrai katona tűzharcot vívott a táárk túlerő ellen. Goornak feltűnt, hogy az egyik Terrai kidekoráltabb egyenruhát visel. - Lehet, hogy már meg is találtam volna? - Gondolta magába Goor, majd motyogott valamit magába és előugrott és vadul lövöldözött maga körül. Már az első sorozattal végzett négy társával. Majd kiszemelt egy Terrai katonát, aki egy tartóoszlop mögött keresett menedéket. Miközben feléje rohant lőtt még néhányat, majd megpördült a padlón. Miután felpattant a katona mögé ugrott és leadott egy sorozatot. A Terrai előtt esett össze egy másik Táárk.

 – Máskor jobban vigyáz! – mondta Goor a fajára jellemző mély elfojtott hangon. Ekkor vette még csak észre, hogy a nála jóval kisebb katona úgy remeg, hogy majd összeesik.

 – Nyugalom én a ti oldalatokon állok! – mondta miközben lehajolt a nála közel egy méterrel kisebb Terrai katonához, majd gyorsan hozzátette: 

- Én a Táárk ellenálláshoz tartozom és egy sürgős üzenetet kellek átadnom! Értetted, amit mondtam?  A katona olyan rémült és ideges volt, hogy csak bólogatni tudott.

 – Akkor jó! – mondta röviden Goor, majd felállt és kiugrott a fedezékből. Míg átugrott a szomszéd oszlop mögé leadott egy hosszú sorozatot. Ezt még néhányszor megismételte. Majd visszarohant a Terrai katonához, aki időközbe némileg megnyugodott.

 – Te mond az a kidekorált alak a felettesed? – kérdezte Goor, miközben egy másik Terrai katonára mutatott.

 – I – igen! – válaszolta a még mindig rémült katona. Goor lehajolt a Terraihoz, majd levett egy kis készüléket a ball alsó csuklójáról. Ezután odanyújtotta a kis kijelzővel rendelkező készüléket a katonának.

 – Ez egy életjel detektor. – magyarázta Goor, majd folytatta: - a Terrai életjelet pirosan, a táárk életjelet zölden jelzi ki. Ez a sárga meg én vagyok! Értetted? 

– Igen! - felelte a katona. Ezután Goor a detektort a Terrai kezébe nyomta:

 - Most pedig rohanj át a társaidhoz és magyarázd el nekik mind azt, amit én neked mondtam! És nyugi én, védelek hátulról! Miután Goor befejezte a mondatot a katona örült sebességgel rohant a társaihoz. Goor ezzel egy időbe kiugrott a fedezékéből és tiszta erőből lőni kezdte a még a közelbe tartózkodó néhány táárkra. Csak reménykedett, hogy a Terrai katonák nem fogják célkeresztbe venni. Néhány társát sikerült elkapnia, de az egyik lábón találta. Goor elesett és a táárkra nézett, mely épp lőni készült.

 – Most végem! Kudarcot vallottam! – épp mikor ezek a gondolatok végigfutottak Goor elméjén, tüzet nyitottak a Terrai katonák. De nem őt, hanem a vele szemközt álló táárkra céloztak. Hosszú másodpercekig záporoztak fölötte a lövedékek, míg végre holtan összeesett. Ezután a Terrai katonák Goorra szegezték a fegyvereiket. Majd a kidekorált alak is odament. Ránézett a táárkra.

 – Ha életben akarsz maradni az, ajánlom, hogy beszélj!

 – Nevem Goor és a Táárk ellenállás küldött, hogy átadjak valamit. Azt mondták, hogy keressek valakit akinek, majd átadhatok egy információs kristályt. Miután megláttalak téged és a csapatodat úgy döntöttem, hogy megpróbálom veled felvenni a kapcsolatot. – válaszolta elfojtott mély hangon, majd gyorsan hozzátette: - és úgy látszik, hogy jól döntöttem.

 –Miért higgyek neked táárk!Ti csak ölni tudtok!Válogatás nélkül lemészároljátok a népem! Kis híján kiirtottatok minket! Ez az utolsó világunk, ami még megmaradt nekünk! –mondta a Terrai megvető hangsúllyal.

 – Nem mindenki alkarja a pusztulásotokat! – mondta Goor, majd hangosabban folytatta: - nincs sok időnk! –majd óvatosan elővette a kristályt és átnyújtotta a Terrainak.

 – Ezen számos titkos információk vannak elmentve! Például a védőpajzsaink frekvenciája! Gondolom, tisztába vagytok vele, hogy ez az információ milyen hatalmas előnyhöz jutatna titeket ebben a háborúban! – kérdezte Goor, majd óvatosan felállt. A Terrai egy pillanatra elgondolkodott, majd megszólalt:

 -  Xetrim Dárlosz parancsnok vagyok!

 – Én Goor vagyok Goor Lándoor, az ellenállás önkéntes küldötte. – mondta a táárk büszkén. Az éppen megkezdődött beszélgetésüket hangos dübörgés szakította félbe. A katonák ijedten kinéztek az ablakokon. A távolból néhány repülő objektum közeledett és rengeteg táárk katona vette körbe az épületet. Xetrim élesítette a lőfegyverét és Goor homlokára szegezte.

 – Tudtam én, hogy ez csapda! – ordította Xetrim. 

– Dehogy csapda! Mit gondolsz hová tűntek olyan gyorsan a táárkok? Miután rájöhettek, hogy áruló vagyok vissza húzódzkodtak, hogy hívjanak erősítést. Ti mit tennétek, ha rájönnétek, hogy egyikőtök áruló? – kérdezte Goor.

 – Mindent bevetnénk, hogy elkapjuk mielőtt lehetőséget kapna az árulásra! – válaszolta Xetrim, majd kétségbeesetten folytatta: - most mit tegyünk? Ki nem mehetünk, egyből végeznének velünk! Ha itt maradunk, akkor azok az izék szétlövik az épületet! – Goor közbeszólt: - Helyesbítek R – 14 – es lopakodó vadászok. – mondta gyorsan, majd ravasz mosollyal folytatta: - nekem lenne egy ötletem, de nem fog tetszeni!

 – Lényegtelen most már úgy is mindegy nekünk! Szóval? – kérdezte Xetrim.

 – Siessetek fel a tetőre, majd vonuljatok fedezékbe! A többit bízzátok csak rám! 

– Ez egy öngyilkos terv! Te normális vagy! - kiabálta Xetrim. 

– Ha életbe akarsz maradni Terrai azt, teszed, amit mondok! – kiabálta ingerülten Goor.

 – Oké! Oké!- válaszolta Xetrim, majd a katonák felé intett: - gyertek indulás! – És ha lehet, útközbe állítsatok fel néhány akadályt, mert a táárkok már özönlenek be az épületbe! És most menjetek! – kiabálta Goor. Xetrim és a katonák megfordultak és elindultak a lépcsőház irányába, amit utólag felrobbantottak.

Goor egyedül maradt. 

– Na, végre eltűntek.  - mondta magába és a mellkasára erősített kis készülékre csapott. Majd féltédre ereszkedett. Négy kezét összekulcsolta. Négy vörösen izzó szemét lesütötte és a fejét lehajtotta. Majd halkan suttogót, valamit. Ezután megint felállt. Várt néhány másodpercet, majd vett egy mély lélegzetet és tiszta erőből az ablak felé rohant. Majd kiugrott rajta. Az épület mellett épp akkor suhant el egy R – 14 – es. Goor egyenesen a pilótafülkébe katapultálta magát.  A vadász pilótájának még reagálni sem volt ideje. Goor már ugrás közben a jobb felső karjára erősített fegyveréből tüzet nyitott a táárkra. Így aztán Goor mikor berontott a vadászba, már  csak egy hullát kellete odébb lökni. Majd villámgyorsan átvette az R – 14 – es irányítását. Goor gondolkodás nélkül tüzet nyitott egy előtte lévő vadászra, mely azon nyomba darabokra hullott. De még ugyanazzal a sorozattal súrolt egy másik gépet is. Ez nem semmisült meg azonnal. Mégis eléggé nagy találatot kapott, hogy felmondta a hajtómű a szolgálatot és lezuhant.  Ezután maximális sebességgel elkezdett emelkedni. Viszont két R – 14 – es üldözőbe vette. Az egyik már majdnem utolérte a menekülő gépet. Ezt kihasználta Goor. Egy pillanatra jelentősen lelásított, majd gyilkos sorozatot engedett az ellenség gépére. Ezzel egy időbe megpördült Goor az R – 14 - es ével és még egy sorozatot engedet a másikra. Ezt is sikerrel szétlőtte. De az ellenséges pilótának még volt elég ideje néhány lövésre. Ezek szerencsére nem okoztak végzetes kárt Goor gépébe, viszont így is éppen hogy csak a levegőbe tudta tartani. Még időbe észrevett egy másik R – 14 – est. Ezúttal ő vette üldözőbe az ellenséget. Néhány másodperccel később utolérte, majd fölötte átrepült. Miután kicsit megelőzte, fejtetőre fordult és kiugrott a gépből Goor. Egyenesen belezuhant az ellenség pilótafülkéjébe. Egy gyors és rövid ökölpárbaj után ezt is kihajította a gép fülkéjéből. Goor megfordította a gépet, majd a még élő zuhanó Táárkot célba vette. Tűzet nyitott rá. Egyetlen lövéstől szétloccsant. Ezután villám gyorsan leereszkedett az épület tetejére ahol a Terraiak már várták.       

Miután letette az R – 14 – est a tetőre, leeresztette a kis gép rámpáját és kiordítót:

 - Gyertek már nincs sok időnk! A Terrai katonáknak nem kellett ezt kétszer mondani. Majd néhány másodperccel később miután beszálltak, újra felszálltak és maximális sebességgel elmenekültek. Nem sok idő elteltével elhagyták a város légterét.

 – Megvan még a kristály? – kérdezte Goor.

 – Igen. – válaszolta Xetrim.

 – Akkor add oda egy pillanatra!

 – Miért? – kérdezte Xetrim. Goor azonnal válaszolt és közbe rámutatott a vadász komputer falára:

 - Letöltöm róla a pajzs kódokat, majd ezen keresztül elküldöm az egész flottának. –majd gúnyos mosollyal folytatta: - deaktiválom az egész Táárk flotta védőpajzsait vagy legalábbis áthatolhatóvá teszem a fegyvereitek számára.

 – Mi! Ezt meg tudod csinálni! Ez azt jelentené… - Goor félbeszakította Xetrim mondatát: - Tudom! De most nincs időnk beszélni!

 – Értem! – válaszolta Xetrim és átnyújtotta a kristályt. Miután elvégezte a műveletet Goor megnyomott néhány gombot és visszaadta Xetrimnek a kristályt.

Ezzel egy időbe, az űrben. Terrá Ultimá védő öve már jelentősen meggyengült. A lövetek legnagyobb részét lefogják a Táárk hajók pajzsaik. Majd hirtelen ezek a pajzsok eltűntek. Így minden Táárk hajót másodpercenként több száz találat érte. Szinte mindegyiken hatalmas repedések keletkeztek, melyeken táárkok ezreit szívta ki a hideg űr vákuuma. Majd szép lassan számos anyahajó szétrepedt, vagy amelyek túl közel voltak a bolygóhoz egyszerűen rázuhantak.