Fizzy és a kedvesség
Fizzy korán lefeküdt, mert megígérte Nagyszakállnak egy
kedves idős manónak, hogy holnap meglátogatja az otthonában. Másnap reggel
miután felébredt a fürdőszobában megmosta az arcát majd gyorsan megreggelizett.
Fizzy megivott egy jó nagy pohár tejet és hozzá megevet egy nagy szelet
vajas-kolbászos kenyeret. – Hm, azt hiszem, rakok rá egy szelet paprikát. –
mondta majd nekiállt jóízűen falatozni.
Fizzy tudta, hogy a zöldségben sok a vitamin és attól lesz szép és egészséges.
Miután végzett a reggelivel újból bement a fürdőszobába. Megmosta a száját és
kezeit majd fogat mosott. Ezután átöltözött. Levette a pizsamáját és felvett
egy kék rövidnadrágot majd felhúzott egy fehér pólót. Mielőtt kiment a házból
felhúzta a lábaira a piros cipőit. Majd odafutott egy mágikus kőkörhöz mely
nagyszakáll otthonához vezet. Fizzy a kőr közepébe állt majd kinyújtotta kezeit
és csak annyit mondott: - Mágikus Kőkör repíts engem Nagyszakáll otthonába! –
majd a következő pillanatban a kövek között álló Fizzy felfénylett majd eltűnt.
Alig egy pillanattal később Fizzy újra megjelent egy másik
kőkör közepén állt. – Üdvözöllek kis Fizzy az otthonomban. – mondta szomorkás,
de kedves hangon az idős manó. – Szervusz, Nagyszakáll miért vagy olyan szomorú?
– kérdezte a kis Csillagocska. – O Fizzy elfogyott a kenyerem. Be kéne mennem a
faluba, hogy be tudjak vásárolni de, nincs senki, aki vigyázna a birkanyájamra.
– mondta szomorúan Nagyszakáll. – Majd én segítek neked. – válaszolta Fizzy
széles mosollyal. Majd Nagyszakáll megmutatta neki a nyájat. – Itt vannak az
állataim, míg vissza nem érek vigyáznod, kéne rájuk. - mondta az öreg manó,
majd elment és Fizzy egyedül maradt a birkákkal.
A nap hetedhét ágra
sütött ráadásul a déli órákban a forróság elviselhetetlen volt. A birkák
sokszor el akartak szökni, így Fizzynek sok dolga volt. Mindig az állatok után futott,
majd a rét közepére terelte őket. Fizzynek nagyon melege volt és már nagyon
kifáradt. De nem adta fel! Mindig csak ezt mondta magának: Az ígéret szép szó,
ha megtartják úgy jó!
Hosszú idő után Nagyszakáll végre megérkezett. – Köszönöm
Fizzy hogy vigyáztál az állataimra. Hogyan is hálálhatom ezt meg neked? –
kérdezte az kedves öreg manó. – Szívesen segítettem Nagyszakáll, és ha
megengednéd, én csak haza szeretnék menni. – mondta Fizzy egy fáradt nagy sóhaj
kíséretével. – Azt meghiszem pici Csillag nem egyszerű dolog egy ilyen nagy
nyájat egyben tartani – mondta elismerően, majd mosolyogva folytatta: - főleg
ebben a forróságban nem az. –
Nagyszakáll gondolkozott egy keveset, majd megszólalt: - Mielőtt mész gyere
velem. – mondta, majd a házába hívta Fizzyt. A Csillagocska kitartó és fárasztó
munkáért cserében kapott három darab aranypénzt. Fizzy ennek nagyon meg őrült
és megköszönte. – Én köszönöm Fizzy ha te nem segítettél volna nem tudtam volna
elmenni, bevásárolni és éhes maradok. – mondta Nagyszakáll, majd Fizzy
meglepetésére étellel és itallal kínálta, amit örömmel elfogadott.
Röviddel ezután Fizzy ismét mindent megköszönt, majd
hazatért. A kis Csillagocska későn ért otthonába. Nagyon elfáradt az állatok
terelgetésében és őrzésében. Így miután belépett a ház ajtaján levette piros
kis cipőit, majd bement a kis szobájába. Ott levette kék rövidnadrágját és
fehér pólóját. Majd megfogta a pizsamáját bement a fürdőszobába. Alaposan megfürdött és fogatmosott. Ezután
felvette a pizsamáját és amilyen gyorsan csak tehette ágyba bújt és
elaludt.
