(Elméletileg még idén kész lesz.) A Csándrá és a Csédrá kísérő iker spirál törpe galaxisok
közt félúton
A Weron szaleán bázishajó hídján.
– Uram egy Szubwentor kér
dokkolási engedélyt – hadarta egy alnavigátor, majd némi szünet után hozzátette
- Kód: Fluxwexthohr ipra136000liamg.moc – nyelt egyet – ez a bázisadmirális
felesége! – mondta megdöbbenve – vajon mit kereshet itt?
Nagyjából fél másodperccel a mondat befejezése előtt a hídra
vezető ajtó félresiklott és egy lány viharzott be. – Hozzám jött. – kiabálta
félhangosan.
A kapitány az ülésével a lány felé fordult – és ezt miért csak
most tudom meg… kislányom. – morogta. – Nyugi apu én is még csak néhány perce
tudom… és nem vagyok kislány már rég elmúltam 200. – válaszolta Szeqwesztra
haragosan.
Az egyik alnavigátor az ülésével a kapitány felé fordult –
elnézést doktor Guldár? – mondta kérdően. – Ja, igen adjanak Fortis
kisasszonynak dokkolási engedélyt az ötös hajóegység főhangárjában – majd
ránézett az ülése egyik beépített monitorjára – a B 12-es c-57-esre. – tette
hozzá gyorsan.
– Értettem – hadarta az alnavigátor, majd újra megfordult.
–
Tökéletes legalább a híd közelében kapott Melody helyet! – hallatszott Divi
mögül. Mire a doktor megfordult már csak azt láthatta, hogy a fogadott lánya
nagy léptekkel kiviharzik a híd főterméből.
Tíz perccel később megérkezett Szq. az ötös hajóegység B
főhangárjában. Éppen időbe érkezett ahhoz, hogy lássa, ahogy a Szubwentor
áthalad a világoskéken derengő-hullázó atmoszféra visszatartó pajzson. Alig fél
perccel később a számára kijelölt helyen Melody letette a kis gépet. A
Szubwentor rámpája kinyúlt, majd leereszkedett. Ezt követően az ajtaja is
felnyílott és egy lány lépett ki a gépből. Ahogy lesietett a rámpán széttárta
karjait Szq. is így tett, majd félúton összeölelkeztek.
– Szeqwesztra már vagy
egy évezrede nem láttalak! – mondta Melody örömteli hangon.
– Na azért annyi
nem volt! – tette hozzá nevetve Szq.
– Igaz, de akkor is 14 éve nem láttalak
nem volt szép tőled, hogy az esküvőnk után csakúgy se szó se beszéd eltűnsz
legalábbis nem ennyi időre. – morogta Melody.
– Oké-oké igazad van, de mielőtt
folytatnánk ezt az örömteli kis vitát inkább menyünk fel a hídra, majd apu irodájának
megfigyelőjében folytassuk. – ajánlotta fel Szq.
Alig tíz perccel később beléptek a hídhoz vezető ajtó elé,
ami szisszenve automatikusan félresiklott.
– Íme, az ötös hajóegység belső
hídja vagy legalábbis a híd központjához vezető híd! – magyarázta idétlen
vigyorral a száján Szq.
Melody savanyú képet vágott és úgy lépett be a nagy gömb
alakú helységbe. A gömb egy három dimenzionális kivetítő volt. Melody már
rengeteg ehhez hasonló helyen járt, de akárhányszor belépett egy hídra mindig
ámuldozva csodálta a látványt. Előtte a Csándrá lebegett ez a kis csillagváros
adott otthont a nemrég felébredt drághoknak amelyekről nemrég kiderült hogy az ősi
anunákik leszármazottaik vagyis maguk is az Elsők közé tartoznak. Közvetlen a háta
mögött az ikerpárja a Csédrá pompázott. Ennek a kis csillagvárosnak a
belsejében lebegett valahol a Drácó Gemini gázóriás mely körül két összekötött
holdváros keringett. Melody balra tekintett és meglátta a nagy Pthá galaxist és
akaratlanul is a hazájára gondolt a moonoonra amely a moonáán körül kering.
Majd a gömb túloldalára nézett, vagyis ballra. Ott meglátta a távolban lebegő
gigantikus Szignusz galaxist bár a mérete ellenére csak egy kis foltnak látszódott,
ami nem is csoda hisz nagyjából két és fél millió fényévre helyezkedett el. Míg
látszólag valamivel felette az eddig felderítetlen misztikus óriási Szolusz volt
látható persze a távolság végett ez is csak egy kis foltnak tűnt. Állítólag az
ősidőben úgy 130000 évvel ezelőtt Háromszög galaxisnak nevezték. -Vajon miért
nevezték így a Krisztus korabeli emberek? – elmélkedett magában Melody.
