Egy kis részlet / A HK közvetlen támadás előtt /

A lift őrült sebességre gyorsult, majd néhány perccel később ismét kezdett lassulni.

 – Készüljetek, fel mindjárt megérkezünk. – mondta Tárosz, majd egy kattanással az EXO sisakja a helyére csúszott. – és ne feledjétek… a jeladótokat hagyjátok aktívan, duál mód, és ami a legfontosabb ne várjátok, meg míg valami kinyílik! – tette hozzá hangosan majdnem kiabálva.     

A lift egyre jobban lassult már majdnem megállt. Az X – raynek köszönhetően már a kabin belsejéből láthattuk, hogy mi vár ránk. Igaz főként csak a körvonalakat tudtuk kivenni és azt is majdnem csak fekete fehérben.

 – Engedjetek előre. – mondta Dzsálon majd hozzátette – enyém a nyitó lövés.

 Az EXODRON mindkét plazmaágyúja egy-egy szisszenéssel aktiválódott. Közvetlen a kabin megállása előtt elindult a két lábon járó gépezet és egyszerűen kiszakította a fém ajtót a mennyezet egy kis részével egyűt.  

A Nánovírus által okozott nehézségekről egy mondatban

Egyre lassabban haladtak ennek oka az volt, hogy bár a Pházon penge szinte mindenen áthatol így az ellenfeleket szó szerint kaszálták viszont a legkisebb levágott még ép darabka azonnal elkezdett tovább mutálódni és előbb vagy utóbb újból támadásba lendült.  

A Szoltá 1 bé/Driton. „Egy világ két óceán közt”

-      A második nap úgy kezdődött, hogy a Szoltá rendszer szélén kiléptünk a normál térben majd óvatosan megközelítettük az egyetlen lakható bolygólyát a Szoltá 1 bét vagy másképp a Dritont. Ez a világ közel kering egy vörös törpéhez ezért az egyik fele a látszólag gigantikus vörös nap felé néz, míg a másik fele az ellenkező irányba tekint, vagyis kötött rotációval rendelkezik. A világos féltekén perzselő hőség tómból. A bolygó úgynevezett nyugati pólusán ahol a legerőteljesebben tűz a nap a száz fokot is eléri a hőmérséklet. Itt a nagy Nyugati óceán nem csak örült tempóba párolog, hanem egyenesen forr. Az űrből nézve egy hatalma több ezer kilométer átmérőjű forgó örök vihar tómból. Ennek a viharrendszernek látszólag hatalmas formátlan csápjai spirálisan közelednek az éjnappal zóna felé. Ott lehűlve lecsapódnak a szárazföldek felett. A bolygó sötét oldala egyetlen gigantikus jégtábla, ami szép lassan siklik a langyos éjnappal irányába. Az ott megolvadt jég nagy része lesüljed, az óceán aljára majd a mélytengeri áramlatokkal nyugat felé folyik a hideg víz és kezdődik, előröl minden. A vörös törpe állandó árapály hatása végett a Driton enyhén megnyúlt az alakja, ami azt jelenti, hogy az éjnappal zóna területe néhány ezer kilométer széles és a dőlésszög itt gyakorlatilag nulla. Ennek a világnak ezen a területén állandó apály uralkodik. Ezért az éjnappal zónában rengeteg a szárazföld, míg másutt a végtelennek tűnő egyre csak melegedő óceán illetve befagyott Keleti óceán az uralkodó.            

Egy kis történelem/Mi történt a háború után

Néhány órával később.

 A gömb alakú terem közepén a hologram eltűnt majd a helyét átvette egy teronoid képmása. Hosszú másodpercekig nem szólalt meg senki. A már kínos hallgatást a Dzsiná Gül qwill kapitánya törte meg.

 – Legalább most tudjuk honét jöttek. De vajon mi közük ezeknek a lényeknek a… egyáltalán mik ezek még sosem halottam róluk? – kérdezte idegesen Bill.

 Ekkor az egyik drakonida kissé felemelte a jobb kezét.

 – Igen? – válaszolta kihívó hangon a kapitány.

 – Azt hiszem, erre én vagyok a legalkalmasabb, hogy válaszoljak. – mondta Téosz, majd a hologramhoz sétált.

 – Erre kíváncsi vagyok. – morogta Bill. Ezt hallatán Téosz belekezdett: - Tizennégy évvel ezelőtt az Öt Tőr elárulta a Fagy Ököl, Zúzó és a Vörös Sárkány klánokat. A Zúzók hamar rájöttek, hogy valójában ki az igazi ellenség így még akkoriban feltétel nélkül megadták magukat a Szaleán Szövetségnek. A Fagy Ököl túlélői úgy eltűntek, hogy az óta sem kerültek elő. A Sárkányokkal nemrég békültünk ki. Az Öt Tőr, vagyis a mi klánunk hamar rájött, hogy egy kis csoportjuk a Lorexben bujkál, ami logikus is mert a mai napig feltérképezetlen. Talán ha egy százalékát ismerjük. Az akkori királynőnkkel a Lorexba utaztunk, hogy felszámoljuk a Sárkányokat. Ez úgy egy másfél ciklussal volt a háború után. Nem sokkal később egy véletlen során beépültem hozzájuk. Minden jól ment, míg fél évvel később a Tooláán nevű DCR rátámadt a Bosszúra. A Nanoid vírus elszabadult, amin, a Bosszún dolgoztak az akkori ellenségeink. – Ekkor Bill közbeszólt – Ne haragudjon Téosz de ezzel én is tisztában vagyok, nem térhetnénk végre a lényegre? – kérdezte idegesen a kapitány.          

Egy drakonida elmélkedése

-      Bevallom, fogalmam sincs, hogy miért utálom az Őrzőket. Lehet, hogy egyszerűen csak irigylem a tudásukat. Valószínű ez a leg logikusabb magyarázat. De akkor is ott van például Goor csak széttárja, a négy karját koncentrál egy keveset majd a következő pillanatban… tényleg nem is tudom, hogy milyen nagy távolságra tud ugrani. Hm… most csak néhány kilométerre volt a két hajó. Viszont mikor kifutottunk a Gúúrdáánból nem szálltak fel rá az Őrzők. Ha jól emlékszem közvetlen a Warp ugrás előtt szereztem tudomást a hírtelen megjelenésükről. Persze erről nem tud senki, hogy én egyfolytában ellenőrzöm a bázishajó szinte minden négyzetmikronját. Várjunk csak… hisz a Dzsiná Gül… te jóságos szent Dzsenei! Hiszen előírás hogy a város gigantikus méretei végett a szubtérbe való ugráshoz legalább félmillió kilométerrel el kell hagyni.