A Szoltá 1 bé/Driton. „Egy világ két óceán közt”

-      A második nap úgy kezdődött, hogy a Szoltá rendszer szélén kiléptünk a normál térben majd óvatosan megközelítettük az egyetlen lakható bolygólyát a Szoltá 1 bét vagy másképp a Dritont. Ez a világ közel kering egy vörös törpéhez ezért az egyik fele a látszólag gigantikus vörös nap felé néz, míg a másik fele az ellenkező irányba tekint, vagyis kötött rotációval rendelkezik. A világos féltekén perzselő hőség tómból. A bolygó úgynevezett nyugati pólusán ahol a legerőteljesebben tűz a nap a száz fokot is eléri a hőmérséklet. Itt a nagy Nyugati óceán nem csak örült tempóba párolog, hanem egyenesen forr. Az űrből nézve egy hatalma több ezer kilométer átmérőjű forgó örök vihar tómból. Ennek a viharrendszernek látszólag hatalmas formátlan csápjai spirálisan közelednek az éjnappal zóna felé. Ott lehűlve lecsapódnak a szárazföldek felett. A bolygó sötét oldala egyetlen gigantikus jégtábla, ami szép lassan siklik a langyos éjnappal irányába. Az ott megolvadt jég nagy része lesüljed, az óceán aljára majd a mélytengeri áramlatokkal nyugat felé folyik a hideg víz és kezdődik, előröl minden. A vörös törpe állandó árapály hatása végett a Driton enyhén megnyúlt az alakja, ami azt jelenti, hogy az éjnappal zóna területe néhány ezer kilométer széles és a dőlésszög itt gyakorlatilag nulla. Ennek a világnak ezen a területén állandó apály uralkodik. Ezért az éjnappal zónában rengeteg a szárazföld, míg másutt a végtelennek tűnő egyre csak melegedő óceán illetve befagyott Keleti óceán az uralkodó.