Fülszöveg: Drágo Rex meghalt. A drakonidák megnyerték a háborút. Így
bizonyították kitartásukat és hűségüket a Szaleán Szövetségnek.
Egy évvel a háború befejezése után a Dárius Géjn néven
ismert Ős felkeresi álmában a bázisadmirálist. Az annunaki hálája jeléül közli
Ten’Go’Ránnal, hogy még nincs vége. Ami eddig történt csupán a jéghegy csúcsa.
1. fejezet bevezető
Polárisz
Egy évvel
később.
–… Aludj jól drágám! – mondta Melody.
– Neked is szép álmokat, jó éjt!
– válaszolta Ten, majd magára húzta a takarót és becsukta a szemeit. Ekkor
hírtelen minden felragyogott körülötte. A következő pillanatban egy réten
találta magát. Ezúttal tudta, hogy hol van, és hogy mire számíthat. Körbe vitte
tekintetét, de sehol nem látta Dáriuszt. Majd egy pillanattal később megjelent
előtte Tálosz.
– Hol vagyok! Hogy kerültem ide! Az előbb még a Katlanon voltam!
– mondta ijedten a drakonida, majd Tenre nézett. – és te, hogy… álmodom? Ten megnyugtatta
Táloszt és elmagyarázta neki a helyzetet. Majd ez után jelent még csak meg
Dáriusz. Mélyen meghajolva üdvözölte őket. Ten és Tálosz is így tett. Dáriusz
Tálosz vállára tette a kezét és csak annyit mondott:
- Köszönöm.
– De mit? –
kérdezte a drakonida.
–Hát te végeztél Drágo Rexszel! – szolt közbe Ten.
–
Tényleg már el is felejtettem. – mondta kicsit elszégyellve magát Tálosz. – de
igazából Dáriusz végzett vele.
– Ez így nem egészen igaz. Te végeztél Drágo Rex
testével. Ami ez utána történt az már nem a ti világotokhoz tartozott.
Megsértette a fizikai sík szabályait. Mint tudod Jánusz tudata volt a drác
testében. Ameddig a szabályokhoz tartotta magát, nem tehettem semmit. Viszont
miután te megölted a testét, ő dühébe felhasználta az erőit, hogy életbe tartsa
az élettelen testet. És ez volt a szabálysértés, ami megengedte, hogy
közbelépjek. Remélem így már érted.
– Igen. – válaszolta Tálosz.
– Hát igen!
Végeztünk Drágo Rexszel és Jánusszal, így kijelenthetjük, hogy mi nyertük meg a
háborút. – mondta ünnepélyes hangon Ten.
– Sajnálom Ten, de nincs igazad. –
válaszolta szomorúan Dáriusz, majd hozzátette: - A háború még csak most
kezdődik. Azért hívtalak ide titeket, hogy ezt tudassam veletek.
– De miért…
vagyis én azt hittem, hogy te nem szólhatsz… - Ten nem tudta befejezni a
mondatát, mert Dáriusz közbeszólt: -… Ti segítettetek nekem. Az a legkevesebb,
hogy én ezt az apró információt közöljem veletek. Többet úgysem segíthetek… de
még lenne két apró kérésem. – majd
Táloszra nézett. – Dudzsák barátodat mindig tartsd szemmel. – majd Tenre
nézett. – És te barátom engedd el a fivéred. – majd gyorsan hozzátette: - és
persze az lenne a legbölcsebb, ha erről nem beszélnétek senkivel. Alighogy ezt
kimondta Dáriusz újra minden felfénylett.
1. fejezet
5 évvel
később. Helyszín: Polárisz kísérő galaxis,Vánáut rendszer, bolygó: Terrá
Ultimá.
Terrá Ultimá
körül az űr több száz ponton felvillant. Majd alig egy másodperccel később a
szubtérből előbukkant több száz anyahajó melyek a bolygó körül keringő több ezer
műholdra tüzet nyitottak. Számos műhold rendelkezett önvédelmi rendszerrel.
Miután érzékelték a veszélyt aktiválták a pajzsaikat és viszonozták a tüzet. A
Táárk anyahajókból százával özönlöttek kifele a leszálló egységek. Az Terraiak automata védelmi rendszere ezeket
is célba vette, de a többségük így is elérte a felszínt.
Az egyik leszálló
egységbe ült Goor. Ez a táárk meglepő módon nagyon nyugodt volt. Társaihoz
képest nem mutatta az idegesség és félelem jeleit. A leszálló egység hevesen
rázkódott és az ütközet zajai minden mást elnyomtak. De Goor mindebből nem
érzett és hallott semmit. Túlságosan el
volt foglalva a gondolataival. A fejébe néhány mondat ismétlődött egyfolytában:…
-Esküszöl, hogy még az életed árán is véghezviszed!
- Igen…
esküszöm! – felelte Goor.
– Helyes!
Akkor hát menj és tedd a dolgod!
- Igen úgy lesz! – mondta Goor, majd mélyen
meghajolt és elment.
- … Goor… Phrelgusz óvjon téged!
- Köszönöm uram, téged is! – felelte azt
elment.
Nem sokkal
később a kis leszállóegység az egyik városban földet ért. A táárkok kiszállás
előtt élesítették a fegyvereiket, melyek a négy karjukra volt erősítve. Ezután
üvöltve kirohantak és mindenre rálőttek, ami mozgott és nem táárk volt. Az
utcákon rengeteg Terrai holtest feküdt. Férfiak, nők és gyerekek. A táárkok nem
válogattak csak lőttek.
Goor és még
négy társa bementek egy épületbe, melyből hangos lövések hallatszottak. Ahogy
beléptek a kapun szétszóródtak és fedezéket kerestek. Néhány Terrai katona
tűzharcot vívott a táárk túlerő ellen. Goornak feltűnt, hogy az egyik Terrai
kidekoráltabb egyenruhát visel. - Lehet, hogy már meg is találtam volna? -
Gondolta magába Goor, majd motyogott valamit magába és előugrott és vadul
lövöldözött maga körül. Már az első sorozattal végzett négy társával. Majd
kiszemelt egy Terrai katonát, aki egy tartóoszlop mögött keresett menedéket.
Miközben feléje rohant lőtt még néhányat, majd megpördült a padlón. Miután
felpattant a katona mögé ugrott és leadott egy sorozatot. A Terrai előtt esett
össze egy másik Táárk.
– Máskor jobban vigyáz! – mondta Goor a fajára jellemző
mély elfojtott hangon. Ekkor vette még csak észre, hogy a nála jóval kisebb
katona úgy remeg, hogy majd összeesik.
– Nyugalom én a ti oldalatokon állok! –
mondta miközben lehajolt a nála közel egy méterrel kisebb Terrai katonához,
majd gyorsan hozzátette:
- Én a Táárk ellenálláshoz tartozom és egy sürgős
üzenetet kellek átadnom! Értetted, amit mondtam? A katona olyan rémült és ideges volt, hogy
csak bólogatni tudott.
– Akkor jó! – mondta röviden Goor, majd felállt és
kiugrott a fedezékből. Míg átugrott a szomszéd oszlop mögé leadott egy hosszú
sorozatot. Ezt még néhányszor megismételte. Majd visszarohant a Terrai
katonához, aki időközbe némileg megnyugodott.
– Te mond az a kidekorált alak a
felettesed? – kérdezte Goor, miközben egy másik Terrai katonára mutatott.
– I –
igen! – válaszolta a még mindig rémült katona. Goor lehajolt a Terraihoz, majd
levett egy kis készüléket a ball alsó csuklójáról. Ezután odanyújtotta a kis
kijelzővel rendelkező készüléket a katonának.
– Ez egy életjel detektor. –
magyarázta Goor, majd folytatta: - a Terrai életjelet pirosan, a táárk
életjelet zölden jelzi ki. Ez a sárga meg én vagyok! Értetted?
– Igen! -
felelte a katona. Ezután Goor a detektort a Terrai kezébe nyomta:
- Most pedig
rohanj át a társaidhoz és magyarázd el nekik mind azt, amit én neked mondtam!
És nyugi én, védelek hátulról! Miután Goor befejezte a mondatot a katona örült
sebességgel rohant a társaihoz. Goor ezzel egy időbe kiugrott a fedezékéből és
tiszta erőből lőni kezdte a még a közelbe tartózkodó néhány táárkra. Csak
reménykedett, hogy a Terrai katonák nem fogják célkeresztbe venni. Néhány
társát sikerült elkapnia, de az egyik lábón találta. Goor elesett és a táárkra
nézett, mely épp lőni készült.
– Most végem! Kudarcot vallottam! – épp mikor
ezek a gondolatok végigfutottak Goor elméjén, tüzet nyitottak a Terrai katonák.
De nem őt, hanem a vele szemközt álló táárkra céloztak. Hosszú másodpercekig
záporoztak fölötte a lövedékek, míg végre holtan összeesett. Ezután a Terrai
katonák Goorra szegezték a fegyvereiket. Majd a kidekorált alak is odament.
Ránézett a táárkra.
– Ha életben akarsz maradni az, ajánlom, hogy beszélj!
–
Nevem Goor és a Táárk ellenállás küldött, hogy átadjak valamit. Azt mondták, hogy
keressek valakit akinek, majd átadhatok egy információs kristályt. Miután
megláttalak téged és a csapatodat úgy döntöttem, hogy megpróbálom veled
felvenni a kapcsolatot. – válaszolta elfojtott mély hangon, majd gyorsan
hozzátette: - és úgy látszik, hogy jól döntöttem.
–Miért higgyek neked táárk!Ti
csak ölni tudtok!Válogatás nélkül lemészároljátok a népem! Kis híján
kiirtottatok minket! Ez az utolsó világunk, ami még megmaradt nekünk! –mondta a
Terrai megvető hangsúllyal.
– Nem mindenki alkarja a pusztulásotokat! – mondta
Goor, majd hangosabban folytatta: - nincs sok időnk! –majd óvatosan elővette a
kristályt és átnyújtotta a Terrainak.
– Ezen számos titkos információk vannak
elmentve! Például a védőpajzsaink frekvenciája! Gondolom, tisztába vagytok vele,
hogy ez az információ milyen hatalmas előnyhöz jutatna titeket ebben a
háborúban! – kérdezte Goor, majd óvatosan felállt. A Terrai egy pillanatra
elgondolkodott, majd megszólalt:
-
Xetrim Dárlosz parancsnok vagyok!
– Én Goor vagyok Goor Lándoor, az ellenállás
önkéntes küldötte. – mondta a táárk büszkén. Az éppen megkezdődött
beszélgetésüket hangos dübörgés szakította félbe. A katonák ijedten kinéztek az
ablakokon. A távolból néhány repülő objektum közeledett és rengeteg táárk
katona vette körbe az épületet. Xetrim élesítette a lőfegyverét és Goor
homlokára szegezte.
– Tudtam én, hogy ez csapda! – ordította Xetrim.
– Dehogy csapda! Mit gondolsz hová tűntek
olyan gyorsan a táárkok? Miután rájöhettek, hogy áruló vagyok vissza
húzódzkodtak, hogy hívjanak erősítést. Ti mit tennétek, ha rájönnétek, hogy
egyikőtök áruló? – kérdezte Goor.
– Mindent bevetnénk, hogy elkapjuk mielőtt
lehetőséget kapna az árulásra! – válaszolta Xetrim, majd kétségbeesetten
folytatta: - most mit tegyünk? Ki nem mehetünk, egyből végeznének velünk! Ha
itt maradunk, akkor azok az izék szétlövik az épületet! – Goor közbeszólt: - Helyesbítek
R – 14 – es lopakodó vadászok. – mondta gyorsan, majd ravasz mosollyal
folytatta: - nekem lenne egy ötletem, de nem fog tetszeni!
– Lényegtelen most már
úgy is mindegy nekünk! Szóval? – kérdezte Xetrim.
– Siessetek fel a tetőre,
majd vonuljatok fedezékbe! A többit bízzátok csak rám!
– Ez egy öngyilkos terv!
Te normális vagy! - kiabálta Xetrim.
– Ha életbe akarsz maradni Terrai azt, teszed,
amit mondok! – kiabálta ingerülten Goor.
– Oké! Oké!- válaszolta Xetrim, majd a
katonák felé intett: - gyertek indulás! – És ha lehet, útközbe állítsatok fel
néhány akadályt, mert a táárkok már özönlenek be az épületbe! És most menjetek!
– kiabálta Goor. Xetrim és a katonák megfordultak és elindultak a lépcsőház irányába,
amit utólag felrobbantottak.
Goor egyedül
maradt.
– Na, végre eltűntek. - mondta
magába és a mellkasára erősített kis készülékre csapott. Majd féltédre
ereszkedett. Négy kezét összekulcsolta. Négy vörösen izzó szemét lesütötte és a
fejét lehajtotta. Majd halkan suttogót, valamit. Ezután megint felállt. Várt
néhány másodpercet, majd vett egy mély lélegzetet és tiszta erőből az ablak
felé rohant. Majd kiugrott rajta. Az épület mellett épp akkor suhant el egy R –
14 – es. Goor egyenesen a pilótafülkébe katapultálta magát. A vadász pilótájának még reagálni sem volt
ideje. Goor már ugrás közben a jobb felső karjára erősített fegyveréből tüzet
nyitott a táárkra. Így aztán Goor mikor berontott a vadászba, már csak egy hullát kellete odébb lökni. Majd
villámgyorsan átvette az R – 14 – es irányítását. Goor gondolkodás nélkül tüzet
nyitott egy előtte lévő vadászra, mely azon nyomba darabokra hullott. De még
ugyanazzal a sorozattal súrolt egy másik gépet is. Ez nem semmisült meg
azonnal. Mégis eléggé nagy találatot kapott, hogy felmondta a hajtómű a
szolgálatot és lezuhant. Ezután
maximális sebességgel elkezdett emelkedni. Viszont két R – 14 – es üldözőbe
vette. Az egyik már majdnem utolérte a menekülő gépet. Ezt kihasználta Goor.
Egy pillanatra jelentősen lelásított, majd gyilkos sorozatot engedett az
ellenség gépére. Ezzel egy időbe megpördült Goor az R – 14 - es ével és még egy
sorozatot engedet a másikra. Ezt is sikerrel szétlőtte. De az ellenséges
pilótának még volt elég ideje néhány lövésre. Ezek szerencsére nem okoztak
végzetes kárt Goor gépébe, viszont így is éppen hogy csak a levegőbe tudta
tartani. Még időbe észrevett egy másik R – 14 – est. Ezúttal ő vette üldözőbe
az ellenséget. Néhány másodperccel később utolérte, majd fölötte átrepült.
Miután kicsit megelőzte, fejtetőre fordult és kiugrott a gépből Goor. Egyenesen
belezuhant az ellenség pilótafülkéjébe. Egy gyors és rövid ökölpárbaj után ezt
is kihajította a gép fülkéjéből. Goor megfordította a gépet, majd a még élő
zuhanó Táárkot célba vette. Tűzet nyitott rá. Egyetlen lövéstől szétloccsant.
Ezután villám gyorsan leereszkedett az épület tetejére ahol a Terraiak már
várták.
Miután
letette az R – 14 – est a tetőre, leeresztette a kis gép rámpáját és kiordítót:
- Gyertek már nincs sok időnk! A Terrai katonáknak nem kellett ezt kétszer
mondani. Majd néhány másodperccel később miután beszálltak, újra felszálltak és
maximális sebességgel elmenekültek. Nem sok idő elteltével elhagyták a város
légterét.
– Megvan még a kristály? – kérdezte Goor.
– Igen. – válaszolta
Xetrim.
– Akkor add oda egy pillanatra!
– Miért? – kérdezte Xetrim. Goor
azonnal válaszolt és közbe rámutatott a vadász komputer falára:
- Letöltöm róla
a pajzs kódokat, majd ezen keresztül elküldöm az egész flottának. –majd gúnyos
mosollyal folytatta: - deaktiválom az egész Táárk flotta védőpajzsait vagy
legalábbis áthatolhatóvá teszem a fegyvereitek számára.
– Mi! Ezt meg tudod
csinálni! Ez azt jelentené… - Goor félbeszakította Xetrim mondatát: - Tudom! De
most nincs időnk beszélni!
– Értem! – válaszolta Xetrim és átnyújtotta a
kristályt. Miután elvégezte a műveletet Goor megnyomott néhány gombot és visszaadta
Xetrimnek a kristályt.
Ezzel egy időbe,
az űrben. Terrá Ultimá védő öve már jelentősen meggyengült. A lövetek
legnagyobb részét lefogják a Táárk hajók pajzsaik. Majd hirtelen ezek a pajzsok
eltűntek. Így minden Táárk hajót másodpercenként több száz találat érte. Szinte
mindegyiken hatalmas repedések keletkeztek, melyeken táárkok ezreit szívta ki a
hideg űr vákuuma. Majd szép lassan számos anyahajó szétrepedt, vagy amelyek túl
közel voltak a bolygóhoz egyszerűen rázuhantak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése