Goor
hírtelen egy csípős fájdalmat érzett és szinte azonnal megmerevedett az egész
teste. Mielőtt elvesztette az eszméletét még röviden érezhette, hogy a mélybe
borul és örült sebességgel zuhan lefelé a semmibe.
Sok perccel
később magához tért. Minden körülötte már vöröses árnyalatú volt. A sisakjának
adatai szerint már nagyon közel járt az Aurélia forró csillagszerű magjához.
Kívül több ezer fokos hőmérséklet uralkodott. Azért maradhatott eddig életbe,
mert páncél ruházata mindjárt nyomás kiegyenlítő és hőszabályzó volt egybe. De
mit, számit ez az egész, ha egyenesen a magba zuhan. Goor nem érzett
halálfélelmet csak békét, végtelen nyugalmat és mélységes sajnálatot az
ellenségei számára.
– Sajnálom, hogy így ért véget, de legalább újra együtt
lehetünk. – mondta csakúgy magának mielőtt…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése