Egy kis misztikus akció (5/36) II. RÉSZ - AURÉLIA 5. fejezet - Zuu A történet több részből fog állni pl. az első 4 fejezet egy törpe galaxisban játszódik ezért értelemszerűen ennek a négy fejezetnek a címe: I. RÉSZ - Polárisz

Néhány perc elteltével Goor átjutott Xetrim aránylag nagy lebegő földdarabjához. Majd gyorsan hátast egymáshoz simultak és így lőtték a látszólag legyőzhetetlen ellenséget. Néhány másodperccel később a lények átmenet nélkül megálltak a levegőbe.  Mintha csak valamire várnának egyhelyben lebegtek. Xetrim és Goor nem tudták ezt a viselkedést mire vélni. De sok idejük nem volt a csodálkozásra. A lebegő földdarab kettérepedt. Xetrim leesett, de még meg tudott kapaszkodni. Goor ezzel ellentétben a földdarab másik felére zuhant és majdnem ő is leesett. Goor gyorsan lábra állt és Xetrim felé akart rohanni. Ezzel egy időben a lények megint támadásba lendültek. Viszont ezúttal csak a táárkot támadták. A tehetetlenül logó Xetrimet békén hagyták.  Goor nem tudta kivédeni az összes támadást. A támadó lények akár hányszor áthaladtak anyagtalan testükkel a táárkon az felordított a fájdalmaktól. Goor nagy nehezen elérte a földdarab másik végét majd lehajolt és lenyúlt, hogy felemelje a terrait. Miután lehajolt nem tudott védekezni, így egyfolytában átsuhantak a lények rajta. A fájdalom ellenére megmarkolta Xetrim vállát és szép lassan felhúzta. Ez alatt az erőlködéstől kibuggyant sárga vér a hallójárataiból és orrlyukaiból. Még a szeme is elszíneződött a vértől. Majd egy utolsó ordítással felhúzta a terrait. A lendület olyan erős volt, hogy Xetrimet hátradobta és ő maga lábra állt.

Ebben a pillanatban az összes lény megállt a levegőben majd felszívódtak, semmivé váltak. Goor még állt néhány másodpercig, majd vér buggyant ki a szájából. Röviddel ez után holtan összerogyott. Xetrim odarohant hozzá és a mellét örültek módján csapkodta. De végül feladta és könnyes szemekkel a táárk testére borult. Ekkor az eső, szél, menydörgés, villámlás hirtelen alábbhagyott és világoskék fény világított be mindent. Xetrim könnyes szemekkel felnézett. Néhány méterrel fölötte megjelent az előbbieknél nagyobb szellem lény. Majd szép lassan leereszkedett. Ezzel egy időbe a viharfelhők is feloszlottak. Ahogy lejjebb ereszkedett egyre anyagiasabbá vált. A lény néhány méterre ért tőle földet. A madárszerű humanoid lény csak állt és Xetrimet bámulta, majd enyhén oldalra fordította a fejét és egy üres pontra nézett. Kicsit később biccentett egyet a fejével és egy nagyon mély elvont, visszhangzó hangon megszólalt: - ELFOGADOM AZ AJÁNLATOT. Majd Goor testéhez ment és rátette a kezét. Ezután a terrai felé is kinyújtotta a másik karját. Xetrim még tétovázott egy pillanatig, majd a lényhez ment. Miután a lény megfogta mind a kettőjük mellét felfénylett minden. Xetrim becsukta a szemét majd mire újra kinyitotta a lény eltűnt és Goor hirtelen vett egy nagy levegőt.