A Galaxy War - A Szaleán Szövetség és folytatásának tervei

Sziasztok! A Galaxy War – A Szaleán Szövetség regényem hibajavításával kész vagyok. Most lesz tördelve, formázva, STB. Ez el fog tartani egy darabig, de elméletileg januárra kész lesz, ami annyit jelent, hogy akkor fogom a kiadóhoz feltölteni.

Addig is a már elkezdett folytatáson dolgozom. Címe még nincs egyelőre S. S. II név alatt fut!

 A Galaxy War – A Szaleán Szövetség fülszövege: Drágo Rex meghalt. A drakonidák megnyerték a háborút. Így bizonyították kitartásukat és hűségüket a Szaleán Szövetségnek.

Egy évvel a háború befejezése után a Dárius Géjn néven ismert Ős felkeresi álmában a bázisadmirálist. Az annunaki hálája jeléül közli Ten’Go’Ránnal, hogy még nincs vége. Ami eddig történt csupán a jéghegy csúcsa.

Az S. S. II fülszövege ez lesz: Tárosz a Wulárán a Hathor biohajó támadásába majdnem belehalt. Túlélését egy Ősnek köszönhette. Ez az Elsők, még ha csak ideiglenesen is, de eléggé megemelte a drakonida rezgésszintjét, hogy nagyon rövid ideig emelkedett állapotba fel tudja venni a harcot egy hathorral.

Két évvel a Wulárái csatát követően Tárosz végre engedélyt kapott a Talon IV. közelében eltűnt drác királynő felkutatására. Ádárá Káifá 13 évvel ezelőtt menekült el a pusztulásra ítélt városhajóról melyet a Főprogram névre halogató mesterséges intelligencia fertőzött meg.    (Ádárá ebben a regényben tűnt el: Halál kommandó Metamorfózis)

A Szaleán Szövetség II két évvel ezek a regének után játszódik:Nemezis: A lázadás hajnala(Metamorfózis folytatása) és Inferno A végzet napja(Nemezis folytatása)

És egy évvel ezután:GALAXY WAR I. II. & III. Kiegészítő Plusz történet GALAXY WAR: Weron  

Szaleán Szövetség II

1.       fejezet bevezető - Múlt

Tárosz belépett a Wulárá atmoszférájába. A teste még a felemelkedett állapotba izzott, viszont a rezgésszintje, lassan de biztosan csökkent. Félúton járhatott a felszín és az űrpereme közt mikor érezte, hogy az ideiglenesen megnőtt energiaszintje nagyjából a felére csökkent. Néhány kilométerrel a felszín felet már csak sárgásan pislákolt. Tudta, nem tart sokáig és ismét fizikai lesz, ha ez bekövetkezik akár csak egy méterrel a cél elérése előtt nem élné túl a becsapódás körülményeit. Néhány száz méter magasságban már csak vörösesen izzott. Közvetlen a becsapódás előtt már csak pislákolt a teste és ezzel egyűt az eszméletét is elvesztette.

Aurél Csillagöv, Aurélia belső világ

Goor és Xetrim a Fény Templomát és a főszigetet összekötő földhídon beszélgettek.

– Nem hittem annak a pókszerű lénynek, hogy is hívták? – kérdezte a táárk.

– Démon. – válaszolta egy hangon a terrai.

– Á igen elég… különleges… hát érted? – mondta akadozva Goor miközben kereste a megfelelő szavakat.

– Nyugi értem én! – válaszolta Xetrim elnyújtva a szavakat, majd mind a ketten megfordultak.

 Már majdnem leléptek a hídról mikor egy vörös szempár megjelent előttük. Néhány pillanattal később a hozzájuk tartozó test is szép fokozatosan láthatóvá vált.

– Elnézéseteket kérem nemes lelkű Őrzők… Dáriusz Géjn kíván beszélni veletek. – mondta a madárszerű lény.

– Majdnem a szívbajt hoztad rám ezt ne csináld többet! – kiabálta Xetrim.

– Bocsánatért fohászkodom rég voltam megtestesült. – magyarázta a Sóózóó harcos, majd egyszerűen anyagtalanná vált.

– Mit képzelnek, ezek azt hiszik, mert pár millió évvel előttünk járnak, hogy… - Csillapodj le Xetrim! Azt hiszed, hogy én talán elfelejtettem, hogy mit csináltak ezek a lények mikor első alkalommal itt jártunk? Egyenesen kinyírtak! – morogta szinte már vicces hangon Goor.

– Igen emlékszem és később mikor majdnem belezuhantál a gázóriás csillagszerű magjába még jó hogy volt rajtad EXO. – mondta a terrai.

– Hát igen, de az nem ugyanaz. Akkor mikor ez történt Dudzsákot megszállta az a nyomorult arakata – majd vigyorogva folytatta: - de szerintem Jánusz busásan megfizetett, azért amiért a DCRről letaszított a mélybe. 

       

1. fejezet - Két évvel később

 - A becsapódás majdnem megölt nem sokon múlott. A testem eléggé szétroncsolódott, hogy még ha ideiglenesen is, de kiléptem a testemből. Így láthattam és hallhattam mindent, ami körülöttem történt. Emlékszem elég nagy volt a felhajtás végettem. Ezek az őrültek egy Tribián rombolóval jöttek értem. Oké hogy a bázis fekvéséhez képest nagyjából a bolygó túloldalán értem földet, de akkor is egy Tribián bármelyik kisebb szállító is megtette volna. Na, mindegy, szóval az a nagy monstrum a testem felett állapodott meg persze több tíz méter magasságba. Így az egész környék árnyékba borult, és még ha az asztráltestemmel nem is érzékeltem a hideget, mint kellemetlen tünetet mégis tudomást szereztem róla. Bár ha belegondolok a sivatagba, éppen akkor úgy hetven fok körül mozoghatott a hőmérséklet, míg az így létrejött árnyékban már kellemes húsz fokra csökkent, úgy körülbelül. Néhány másodperc elteltével több tucat lény ereszkedett le. A legtöbben zeturánusok voltak, de volt közte néhány táárk és egy mártor. Majd az első Plazmanyelő, aki odaért a testemhez csinált valamit. A következő pillanatban egy erős rántást éreztem. Ezután a porhüvelyembe zuhantam. Később a bázison ébredtem fel. Hála a kis szuper Nanoidjaimnak köszönhetően gyorsan talpra álltam. Később megtudtam, hogy Téosz akkoriban mikor létrehozta ezeket az úgymond újgenerációs náno robotokat csak drakonidáknak és persze az uralkodóinak szánta. Ezért úgy alkotta meg őket, hogy csak a mi fiziológiánkat fogadják el. Ezek a Nanoidok nem véletlenül kapták a szuper jelzőt. Nem csak a különböző kórokozóktól óvnak meg, segítenek az emésztésben és felgyorsítják a gyógyulást, hanem még a fénynél is gyorsabban… jóval gyorsabban közlik a test információit az agyból bármely végtagba. Ezt úgy érik el, hogy a mikroszkopikus robotokat egy mikró warptér veszi körül és az üzenetek, amiket rajta keresztül küldenek szinte a fény milliószorosával is képes terjedni. Nem beszélve arról a kepeségükről, hogy akár egy DNS szálból is képesek újra előállítani az elpusztult testet én vagyok rá az élő példa. Ezek képeségek birtokába kis híján felérünk, az Őrzök erejével. 

    

Két évvel később.

 Gúúrdáán közelében felfénylett a tér, majd az azon keletkezett repedésből kilépett egy kék fényben derengő hajó. A gép fokozatosan lassított, majd megközelítette a Nagy Hajógyárat. A hajó az egyik hangárbejárat előtt megállt. Ezzel egy időben a hatalmas zsilipkapuk félrecsúsztak és láthatóvá vált a mögöttük rejtőző világoskék atmoszféra visszatartó pajzs. Még mielőtt teljesen leállt volna a hajó a kapubejárat széleiről kilövellődtek vörös fénynyalábok egész pontosan négy. Majd ezek ráfokuszáltak és bevezették a nagy testet a hangárba. Miközben áthaladt az atmoszféra visszatartó pajzson az enyhén hullámzott, mint egy tó felszíne.

A gép leszállt az egyik platformra, majd kiengedte a rámpáját, majd ketten jöttek le rajta egy terrai ember és egy táárk. Alighogy leértek eléjük lebegett egy droid.

 – Szép napot uraim. Kérem, mutassák fel az ID kányáikat. – mondta a droid. 

A táárk a jobb alsó karját a kis gép elé tartotta, majd a tenyere felett megjelent egy kis hologram. Az ember ugyanezt tette.

 – Ezek is megfelelnek? - kérdezte a táárk. 

– Természetesen. – mondta a droid miközben átvilágította a hologramokat. Köszönöm uraim. Szép napot kívánok. – válaszolta, majd tovább lebegett.

 – Sosem fogom megszokni ezt a sok lebegő izét. – mondta savanyúan Xetrim.

 – Csak nyugi én sem rajongok értük. – intette csendre Goor a társát. Néhány másodperccel később a hajó, amivel jöttek behúzta a rámpát, majd felszállt és ugyanúgy és ugyanott hagyta el a hangárt, mint ahol érkezett.   

Valamivel később a Traidon nevű szállító utasterében.

 – Mi nyomaszt? – kérdezte Téosz.

 – Á semmi. – válaszolta Tárosz.

 – Ne csináld már. Lehet, hogy egy kívülállót meg tudsz téveszteni, de nem egy Alomtestvért. – érvelt Téosz.

 – Igen igazad van. Végül is… nem tudom. Talán inkább az zavar csak, hogy két Őrző is elkísér minket és még talán az is zavar kicsit, ahogy alakultak a dolgok. – mondta Tárosz.

 – Tudtommal a te ötleted volt. – szólt közbe Déjlosz.

 – Hát ... igen bár én nem egészen, így képzeltem el ezt az úgymond mentőakciót. – válaszolta Tárosz.

 – Na, látod, ezt elhiszem neked! – mondta nevetve Déjlosz. 

– Tudhattad volna, hogy Víídzsá király milyen és hogy őszinte legyek én is így csináltam volna. – tette hozzá Dzsálon.

 – Nem úgy étem mármint nincs semmi bajom azzal, hogy mi leszünk a segédeik. Végül is hála a szuper Nanoidoknak a mi fajunk az egyetlen, amelyik fel tudja venni a versenyt az Őrzőkkel. Dzsenei! Igazából az zavar, hogy ekkora felhajtást csinálnak. Szívem szerin csak hatan indultunk volna útnak. – mondta befejezésül Tárosz.                                

Xetrim és Goor a Gúúrdáán egyik dokk megfigyelőjéből néztek egy távolodó szállítót. 

– Abban a távolodó gépben vannak. – mondta Goor kinyújtott jobb felső karral. 

Xetrim lehunyta szemeit úgy válaszolt: - én is érzem… mintha épp vitatkoznának valamin. – tette hozzá mosolyogva, majd kinyitotta a szemeit.

 Goor széttárta mind a négy kezét.

 – Ideje indulnunk. - mondta egy hangon.

 – Biztos vagy benne, hogy így kéne ezt csinálni? – kérdezte Xetrim.

 – Nyugi már megbeszéltem a kapitánnyal. – válaszolta vigyorogva a táárk, majd felfénylett a tér körülöttük.