"A Fiatalok gyakran elfelejtik, hogy miről van szó, mert még van idejük játszani"

Ten a számára kijelölt szállásának egyik szobája közepére letett egy kis henger alakú tárgyat.

 – Üdvözöllek Kái Lorel. – mondta Ten miközben fejet hajtott az előtte enyhén vibráló hologramnak, majd a fényalak is úgy tett.

 – Elhoztad, amit tőlünk kaptál? - kérdezte a luminoth. 

– Természetesen. – válaszolta egy hangon Ten.

 – Helyes. – mondta szintén egy hangon a lumynoth.

 – Lenne még valami, amit tudnod kéne. – kezdett bele Ten, de Kái átvette a szót. 

- … Tudom, hogy várhatóan hét órán belül megérkeztek. – fejezte be a mondatot a luminoth. 

– Honét… tudod? – kérdezte kíváncsian Ten.

 – Mi luminoth vagyunk. – válaszolta egy hangon Kái. 

– Bocsánat… ki is ment a fejemből, hogy kik is vagytok. – mentegetőzött Ten. 

– Nincs szükséged bocsánatkérésre és mentegetőzésre. A Fiatalok gyakran elfelejtik, hogy miről van szó, mert még van idejük játszani. – mondta megbocsájtó lágy hangon Kái. 

– De azért köszönöm megnyugtató szavaid Kái. – mondta mosolyogva Ten. 

Erre a kijelentésre a luminoth elmosolyodott és enyhén a fejét előrehajtotta.

 – Még valami. Ne aggódj a megérkezésetek végett. Tisztába vagyok vele, hogy némi pihenésre lesz szükségetek. Ígérem gondom lesz rá. – mondta Kái, majd fejet hajtott és szertefoszlott a hologram.