Alighogy kimondta ezt, minden vakítóan felfénylett, majd mire megint
láthattam, döbbenve tapasztaltam, hogy minden egyhelyben áll. Sőt még a kis
gépem sem mozog. Mintha megfagyott volna az idő. Majd reflexből megfordultam. Köpni, nyelni nem tudtam a döbbenettől. Két
alakot pillantottam meg, majd egy pillanattal később észbe kaptam. Az egyikük
az Idő Őrzője volt, épp leengedte a négy kinyújtott karját, mikor
megpillantottam. A másik egy áttetsző, szinte csak energiából álló nem humanoid
testalkatú lény. Megismertem. Umbali egy Ős a faja már hétmillió évvel ezelőtt
is a galaxisok közt utazott. Mind a hat lábán állt, majd a karjait széttárta:
– Mindenki umbali. Te, Gráál, én, a barátaid, sőt még a hathorok is –
magyarázta lágy csőhangon, mely még egy ideig visszhangzott, majd így
folytatta:
– Mi nem avatkozhatunk a Fiatalok dolgába, és Gráál már végzett.
Minden tőle telhetőt megtett. Gráál nem Ős, hanem Egy Fiatal, melyet
kiválasztottunk és Felemelkedetté tettünk. Beavatkozhat, de csak mértékkel.
Umbali látta a ki nem mondott
kérdésemet az elmémben, mert így folytatta:
– Ezek a hathorok a 7.4 millió évvel ezelőtt tombolt Nagy
Intergalaktikus háború túlélőinek a leszármazottai. A Nagy Galaktikus világégés
után szép lassan hanyatlani kezdtek. Nem haltak ki, viszont a rezgésszintjük
erősen visszaesett. Ezért ismét hús-vér lények, mindössze a technológiájuk
fejlett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése